Az ökumenizmus szelleme

Írta Cserháti Mátyás

 „Jobb a nyílt feddés a titkolt szeretetnél.  Jó szándékúak a baráttól kapott sebek, de csalárd a gy lölköd nek a csókja.” (Péld. 27, 5-6) 

I.  Bevezetés

Ma a liberalizmussal karöltve az ökümenizálódás korát éljük. Ismerjük el, elmúltak azok a napok, amikor szigorú tekintet , konzervatív vallási tanítók hirdetik az igazságot a keresztyén népeknek (ha valójában ilyenek is voltak, javarészben, de ez egy külön téma). Nagyon távol vagyunk attól a társadalomtól, ahol a Biblia volt a középpontban, régesrégen, évszázadokkal ezel tt, és amióta halmozottan több olyan társadalmi folyamat ment végbe, hogy majdnem teljesen elidegenítse az embereket Istent l és a Bibliától. Ez a világ csak a liberálisok, illetve a kompromisszumra hajlamos, kifogásokat vadászó emberek elméjében tartatik fent, hogy érvül szolgáljanak azok ellen, akik nem értenek egyet az ökumenizmussal. A mai keresztyénséget a „szeretet, alázatosság, egyesség” hármas jelszava fémjelezi, a „szabadság, egyenl ség, testvériség” mintájához hasonlóan. Manapság az ökumenizmus korát éljük, amikor is a protestantizmus és a katolicizmus „házasságkötését” az örvend tömegek nagy fennszóval és zengéssel hirdetik.

A dolgozatomat három részre osztottam fel: Az els részben a protestáns egyházaknak az ökumenizmussal kapcsolatos hozzáállásáról. Utána ugyanezt teszem meg a katolicizmus részér l is. Az utolsó részben pedig az ökumenizmus mai helyzetével foglalkozom, majd a mai helyzet elemzéséb l vezetem le azt, hogy milyen lehet majd a jöv ben az ökumenizmust illet en. Az egész dolgozatban f leg az emberi tényez ket fogom tekintetbe venni, néhány anekdótával f szerezve, hogy alátámasszam mondanivalómat. A dolgozatot f leg keresztyének részére írtam, de küls szemlél d k is olvashatják, saját maguk okítására. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy amikor itt a katolikusokról írok, itt azokról az emberekr l írok, akik a katolikus tanításokat és dogmákat követik. Egyszer megkérdeztem egy Magyarországon nagyon aktív ökumenista személyt l, hogy írhatok-e dolgozatot egy ökumenikus versenyre. Azt a választ kaptam, hogy megnézik, de valószín nem fogadják el, konzervatív teológiám miatt. Ezért az az írás olyannak számít, amelyet az ökumenisták a fekete írások listájára feltennék. Az  számukra tiltott irodalom van a kezében.

II.  Az ökumenizmus szelleme a protestánsok részér l

Megtértél. Hirdették neked Krisztust, és csak ámultál és bámultál, amikor megtudtad, hogy Krisztus meghalt érted. Meghalt egy olyan b nös, lázadó emberért, akinek üres volt ez élete, mint neked. El tted lezajlott az életednek egyes pillanatai, amikor vagy csaltál, hazudtál, vagy egyszer en egy lázadó, kiüresedett emberként ismerted fel magadat. És akkor betöltött Krisztus az  szeretetével, a b neid bocsánatával, az  kegyelmével, hogy nem kell elkárhoznod, elpusztulnod, mert Krisztus a Magáénak mondott téged.

El kezdtél növekedni Krisztusban, és egyre több, keményebb ennivalót kezdtél magadhoz venni. Különbséget is teszel a jó, illetve a rossz tanítás között. Bizonyságot kezdtél tenni másoknak, hogy veled mi történt. De akkor rájöttél, hogy Magyarországon élsz, ahol ha névlegesen is, ugyanakkor a lakosság nagy része római katolikus, illetve egyéb katolikus (pl. ortodox) vallású. Esetleg te is római katolikus voltál, vagy vannak ilyen rokonaid. Római katolikusok széles spektrumával lehet találkozni Magyarországon, akik vagy névlegesen azok, és régen ugyan hittanra jártak, de ma nem gyakorolják, egészen a buzgó katolikus hívekig, akik naponta járnak misére az eukarisztia megünneplésére.

Neked bizonyságot kell tenned. Mégis, hogyan? És mit tettél, vagy mit teszel?  Amint megtapasztaltam, számos tényez járul ahhoz, hogy a keresztyén bizonyságtev elcsorbítja ilyen esetben az Evangélium üzenetét. Ezek: 1. Félelem

  1. Az ismeret hiánya
  2. Az Evangélium bármilyan áron is történ továbbítani akarása
  3. Büszkeség
  4. Liberalizmus

Ezek közül lehet hogy egy f szempont az, ami vezet a kompromisszumhoz és az Evangélium csorbításához, de lehet, hogy akár több is, egyszerre, mivel összefügghetnek. Ezeket sorba fogjuk venni, majd a fejezet végén elemzést tartunk a magyarországi ökumenizmussal kapcsolatban, majd javaslatot teszünk a helyzet megoldására.

  1. Félelem

A liberálisak azt harsogják körülöttünk: „Mindenki egyenl ! Nem mondhatod magadat jobb bárkinél! Hát, te hogy mered magadat másoknak fölébe emelni, és onnan magaslóról azt mondani, s t meg hiiirdetni azt is, hogy (nagy lélegzetvétel, nyaki erei g zer vel lüktetnek) jobb is a te véleményed bárki másénál!? [azért, mert én azt hiszem] Neked igen komoly problémád van, ha te így gondolkozol, s t lehet, hogy ajánlatos téged bevinni kórházi kezelésre!” Azt tapasztaltam sajátkez leg, hogy egyes internetes fórumokon azzal szoktak minket támadni az ateisták, hogy mi keresztyének intoleránsak vagyunk nemcsak más vallású emberekkel szemben (f leg velük, az ateistákkal szemben, akiket elvileg több évszázadon keresztül elnyomtak), hanem más keresztyénekkel szemben is. Gyakran felhántorgatják nekünk a kereszteshadjáratokat, és az Inkvizíciót (mindkett ám katolikus találmány). El fordulhatott némelyikünkkel, hogy egy ilyen vita után azt vágják a fejünkhöz, sikoltozva (ami az ateisták érzelmi beállítottságáról is tesz bizonyságot), hogy „Dogma!”, és a vita helyszínér l elég rossz érzésekkel távolodunk el, tudva, hogy innent l a „dogma” szó egy igen negatív értelm szó, ami majdhogy a káromkodással is felér, és nem szabad használni. De ez természetesen az ateistáknak a rossz történeti érzékér l tesz bizonyságot, akik teljesen figyelmen kívül hagyják a nagy szovjet birodalom 1e+8-as áldozatszámát1.

Ezzel bepárosul az, hogy a katolikusokkal szemben egy olyan vallás képvisel jét látjuk magunk el tt, aki úgy nevelkedett fel, hogy természetesnek veszi, hogy  keresztény, vagyis keresztyén, mivel  a világ legnagyobb vallásának az egyik tagja, ami a világon szinte mindenhol intézményesen is kiépült. A katolikus papi hierarchiája és a katolikus tanítás (sokszor sajnos úgy, hogy egyszer en betaniítják az emberknek, és azt hiszik az emberek, hogy mivel k bizonyos ismerettel rendelkeznek, így k keresztyének is) jellege miatt elég sokszor érzelmi kitörésekkel lehetünk a szemtanúi, amikor olyasvalamir l akarjuk ket meggy zni, ami ellenkezik a tudásukkal, vagy azzal a tanítással és életvitellel, amit gyerekkoruk óta igazságként ismernek. Elvégre nem is véletlen, hogy a pápa bizonyos tanításokat kell tárgyalás és megvitatás után lezártnak tekinti, amit nem szabad kés bb megkérd jelezni.

Halandó emberi lényként sokszor el akarjuk kerülni a vitákat és a veszekedéseket, mert kellemetlenül érezzük magunkat benne. Ezért ez az egy szempont a keresztyén bizonyágtev nél a legesleggyakoribb szempont, mivel úgyis más emberek el tti bizonyságtételénél is rendszeresen fel szokott menni nálunk a pumpa. Nem szeretnénk, ha el kezdünk hevesen vitatkozni, és újra átélni a középkort, és akkor elveszítjük azt az embert, aki a részünkr l egy ilyen vita után nem akar velünk szóba állni, vagy minimum err l sohasem többet beszélgetni. Nagyon jól emlékszem amikor az apám családjának a tagjaival beszélgettem, és aminek az lett az eredménye, hogy bemutatták nekem az értágulás fiziológiai jelenségét. No, persze, én sem éreztem magamat teljesen nyugodtnak. Legf képpen a n knél, akik inkább szelídebbek a vereked férfiaknál. Ez részben érthet . De ugyanakkor nem szabad félnünk, mert Krisztushoz tartozunk, egy er s Úrhoz, aki építi a Maga egyházát! Krisztus építi az egyházát, és  a felel s a végeredményért. De közben neked kell bizonyságot tenned, mert Krisztus ezt parancsolja és elvárja t led. Ráadásul b n istent csinálni egy másik emberb l, akit l az függ, hogy te hogyan és miként elmondod az Evangéliumot neki, ha egyáltalán.

  1. Az ismeret hiánya

Kevésbé úgy adódhat a helyzet, különösen olyan országokban, mint például az Egyesült Államokban, ahol a lakosság nagy része protestáns, hogy amikor valaki egy katolikussal találkozik, egyszer en nem tudják, hogy milyen vallásról van szó. Lehet, hogy ugyan hallottak vagy olvastak volna valamit a vallásról, de mélyebb ismeretek hiányoznak. Úgy elvagyunk mi a saját kis hív világunkban, a mi saját hív társadalmi rétegünkben, és ez nekünk a mindenünk. Ezért, amikor kikérdezünk egy embert a hite fel l, lehet, hogy úgy hangzik nagyon, mintha azonos dolgokban hiszünk: Igen, hiszek a Szentháromságban. Igen, hiszek a Kegyelemben. Igen, hiszek a Biblia Istent l való ihletésében. Hiszek a megváltásban és az örök életben. Ezt azért tesszük, mert tudjuk, hogy az igazság megismerése egy olyan annyira elemi lépés, ami meghatároz mindent (a világnézetünket, és így az életünket is, utána jön a szeretet). Ezért akarjuk tudni, hogy mindkett nk azonos alapon állunk-e. Ezért egyesek arra a következtetésre jutnak, hogy „hát, a katolicizmus biztosan a keresztyénségnek egy alternatív, elfogadható formája [mint például a baptisták, anglikánok, metodisták, reformátusok, evangélikusok, amelyek mind keresztyén felekezetek – elnézést, ha a tiédet sem soroltam fel]”. Példának okáért, ezt hadd szemléltessem egy olyan esettel, amikor egyik református ifjúsági órára látogatást tette egy mormon vallású ember. Kérdéseket tettek fel ennek az embernek a hitével kapcsolatosan, és olyan válaszokat mondott el, amelyek miatt elvileg teljesen meggy z dhettünk arról, hogy ez az ember valódi keresztyén. Aki maga még nem ismeri a mormon vallást sem, az alábbi táblázatban bemutatom a keresztyénség, a katolikus, illetve a mormon vallások összehasonlítását. B vebb információ megtalálható  „A Cselekedetek Útjától a Kegyelemig” cím honlapomon „A katolicizmus tanítása összehasonlítása a Bibliával” cím írásomban2. Egyébként az ismeret hiánya annyira probléma az Egyesült Államokban, hogy emiatt ökumenére is lépnek egyes mormonokkal is3. Itt az a probléma, hogy sok közös fogalmat használ a keresztyénség, illetve a katolicizmus, mint például Isten, Jézus, szeretet, egyház, új élet, megváltás, üdvösség, hogy azt hisszük, hogyha ugyanezeket a szavakat használja valaki, akkor biztosan keresztyén. Ez a jelenség ma azért létezik, mert ma egy olyan világban élünk, ahol széles körben el van terjedve a „dekonstrukcionalizmus” jelensége. Ez azt jelenti, hogy két embernek bizonyos mértékben átfedhet a szókincse, és azt hiszik, hogy ugyanarról beszélnek, de közben más a szavak mögötti jelentéstartalom. Ennek az az eredménye, hogy látszólag egyetértésben is lehetnek, de közben valójában elbeszéltek egymás mellett. De az is lehet, hogy egyes ügyes katolikus térít k kihasználják ezt a lehet séget, és félrevezetnek minket. Ez történt konkrétan „Az üdvösség ajándéka” cím teológiai dokumentum aláírásánál 1997-ben, ami elvileg az evangélikusok és a római katolikusok egységét hivatott kifejezni az üdvösség mibenlétének kulcsfontosságú kérdésében4. Néhány olyan katolikus pap is van, aki „jól tud beszélni” (úgymond „protestánsúl”), de közelebbi vizsgálatra kiderül, hogy mást ért az egyes fogalmak alatt, mint mi. Egyébként több katolikus térít egyszer en érzelmi beállítódása miatt érzelmileg töltött szavakat alkalmaz ahhoz, hogy közelebb jusson mások megtérítéséhez.

Tanítás (alább), vallás (jobbra) Keresztyénség (Biblia) Katolicizmus Mormonizmus9
Az igazság forrása Csak a Biblia (Mk. 7,13)Katolikus Biblia, a hagyomány, más írások,Mormon könyve és más mormon írások, Biblia,
élmények5élmények
Egyházi hierarchia Hívek és vezet k, egyetemes papság (Jel.

1,6; 1Pt. 2,9)

A római katolikus papság, a pápával az élén6Mormon                egyházi vezet ség
Az üdvösség mibenléte Egyedül kegyelemb l, egyedül Krisztusban (Gal.

2,21)

A kegyelem csak segítség, egyébként cselekedetek is kellenekKriztus valahogy kieszközölte a

megváltást; cselekedetek

Krisztus kereszthalála Egyszeri és befejezett (Jn. 19,39; Zs. 10,11-12)Megismétl dik       a misében7Ezzel                     Krisztus

„kieszközölte az emberek váltságát”

Az ember állapota Isten el tt Teljes     romlottság     (Ef.

2,5)

A b n az embert csak

megsebezte, az ember jó

Az ember istenné válhat
Ki üdvözül? Mindenki        aki         hisz

Jézusban

Csak azok, akik a sákramentumokat veszik, és aki római katolikus8Csak a mormonok
A             Szentháromságot vallják? IgenIgenNem
Létezik-e Purgatórium? NincsVanA             pokolban                 is             lehet téríteni

Tulajdonképpen a legeslegnagyobb különbség a keresztyénség és a katolicizmus között az emberképben rejlik, illetve abban, hogy hogyan lehet üdvözülni. Az alapvet különbség abban rejlik, hogy a katolikus tanítás szerint az ember jó, és hogy a b n az embert csak megsebesíttete10. Azt viszont olvashatjuk a B nesetnél, hogy el tte Isten azért tiltotta meg neki a fáról enni, mert ha esik a fának gyümölcsér l, aznap hal meg (1Móz. 2,21). Ez lelki halált jelent. A katolicizmusnál ez azt jelenti, hogy mivel az ember jó, ezért tud valamit megtenni a saját üdvössége érdekében. Tud jót cselekedni. Magyarul a szentség a keresztségben, illetve az igazság átruházódik az emberre. Ez azt jelenti, hogy az igazság bels emberi tulajdonsággá lesz, és ezért tud küzdeni az életben a jó tettekre. Ez a tévtanítás konkrétan egy Bellarminus nev katolikus teológus nevéhez f z dik. És mivel az ember a jónak egy forrása, ezért lehet a szenteket imádni, vagy Sz z Máriát. A katolikus egyház annyira fel akarja menteni az embert a b nössége alól, hogy erre találták ki a purgatóriumot, ahol csak szenvedni kell egy bizonyos darabig, és utána fel lehet jutni a mennybe, egyesek egyenesen azt állítják, hogy mindenki üdvözül. Benyomásaim alapján én azt látom, hogy ha még nem teljesen, mégis nyilvánvaló a katolikusoknak az, hogy az ember kegyelemre szorul, így k is elvileg hisznek a kegyelemben, csak úgy értelmezik, mint hogy az egy „segítség”, és nem Krisztus egyszeri váltságm ve, aminek az eredménye az újjászületés (Jn. 3,3-8; érdekes kérdés – egy b neiben halott ember hogyan tudja magát újjászülni?). Ezt az id t viszont a búcsú eljárással meg is lehet rövidíteni, ha pénzt fizetsz az egyháznak, és ez az egyik szempont, ami ellen tiltakozott Luther a 16. században. Csakhogy mint látjuk, a pápaságot illet en az Inkvizícióban és vallásháborúkban förtelmes tettekre voltak képesek, illetve egy amerikai statisztika szerint a katolikus papok az elmúlt évtizedekben 4000 gyereket molesztáltak10. Egy tanulmány szerint a római katolikus papok egyharmada homoszexuális hajlamokat mutat11. Személyes életemet nézve például gimnáziumban a testvéremet a gimnazista osztálytársaim többször megverték, rugdosták, illetve kiközösítették. De a katolikus tanáraim ennek ellenére ezt nem akarták elismerni, hanem tanításaikhoz ragaszkodva, meg akarták magyarázni, hogy ez így is van rendjén, mivelhogy a gyerekek úgyis csak tinédszerek voltak, és ez csak elvárható t lük. Magyarul csak szebbíteni akarták vétkeiket, nem megbánni12. A keresztyénség szerint azonban az ember elszakadt Istent l, és el van idegenítve t le, lázad, és harcol ellene (1Móz. 3,8-10). A katolikus tanítással szemben pedig a b n nem csak cselekedetekb l állnak, hanem ez egy állapota az embernek. Egy példával élve rossz fa csak rossz gyümölcsöt terem; azért döglenek meg a halak a Dunában, mert folyamatosan ömlik bele a tisztátalan környezetszennyez piszok Budapesten (Jer. 17, 9; Mt. 7, 17-19; Mt. 12, 33-35; Mk. 7, 20-23). Ezért a Biblia szerint Krisztus csak egyszer halt meg az emberek b neiért, helyettes áldozatával, amilyen egyszeri esemenényre el remutattak a próféciák (pl. 1Móz. 3,15; 2Móz. 12; 4Móz. 35,28; Ézs. 7,14-16), és amin keresztül az ember újra lehet kapcsolatba kerülni Istennel az egyszeri megtéréssel.

  1. Az Evangélium bármilyen áron is továbbítani akarása

Még egy szempont, ami közrejátszhat a katolicizmussal való ökumenére az a vágy, hogy mindenáron elvigyük az Örömhírt az elveszetteknek, és hogy így lelkeket megmentsünk. Ennél az esetnél azt látjuk, hogy felismerik valamilyen formában azt, hogy a keresztyénség és a katolicizmus nem egy, de mégis engedményeket tesznek annak érdekében, hogy közelebb jussanak azokhoz az emberekhez, akiknél bizonyságot akarunk tenni. Ilyenek például a baptisták, illetve egyes szabadkeresztyének, és karizmatikusok, és pünkösdisták. Ezt a leginkább az arminiánus tanításuk miatt teszik ezt, miszerint mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az embert olyan helyzetbe vagy állapotba hozzuk, hogy az az ember képes legyen Isten mellett dönteni. Mostanában egyre több ökumenikus eseményen is jelen vannak ezeknek a felekezeteknek a képvisel i. Reformátusként énmagam nem értek egyet az arminianizmussal, de ez egy külön téma.

Így hát, azt gondoljuk, miért ne mehetnék el misére? Jó közel engedem magamhoz azt a katolikus embert, akinek bizonyságot akarok tenni. Azt gondolva, hogy én magam meg tudom rízni magamat, és nem félek, különben Isten megóv engem. Mindent a szent cél érdekében. Igyekszem minden jót felismerni a másikban, és azt hiszem, hogy majd a másik ember felismeri bennem Krisztust. Ezért mi odamegyünk a másik emberhez, közösséget vállalni, de közben, sokszor félelemmel párosulva kompromisszumot kötünk az Evangéliumot illet en, és egyre jobban meggyengítjük, hogy ne ütközzünk vagy ellenkezzünk a katolikus tanítással. Vagy elkend zzük a katolikus tanításokat, és egyre jobban elfogadjuk. Ami azért is probléma, mert ha közösséget vállalunk, ez mások szemében az egység kifejezését is jelentheti (Dán. 1,8). S t azt is, hogy ha szorosabb közösséget vállalunk, akkor magában meger síti a saját tanításának jogosságát. Egy bizonyos ismer sömnél a helyzet annyira így volt, hogy már azt is állította, hogy egyesek a Jehova tanúi közül is lehetnek keresztyének. Ha megnézzük az Interneten a Keresztény Portált13, ott azt fogjuk látni, hogy mára az ökumenizmus keretén belül egységet vállalnak például az adventista, de s t már a Szentháromságot tagadó unitárius egyházzal. Az ember csak találgathat, hogy ezentúl még ki más is bele fog tartozni majd a keresztyén egységbe. Jehova tanúi? Ezek után mit is fog majd jelenteni az „eretnek”, vagy a „tévtanítás” fogalma? Ezen a honlapon egyébként fel van téve a katolikus, illetve a protestáns Biblia, mintha az igazság mércéjének két változata lenne (képzeld el, hogy neked a lábad egyszerre 32 cm, illetve 45 cm hosszú). Még egy apró észrevétel, hogy a Bibliai keres csak a katolikus Szent István társulati fordításból mutat fel találatokat.

  1. Büszkeség

Egyes protestánsok már annyira köthettek kompromisszumot, hogy már teljesen elfogadják a katolikus egyházat keresztyén felekezetként, és a katolikus embereket is annak. Így a büszkeség ezeknél az embereknél sokkal inkább következménye szokott lenni a kompromisszumkötésnek, de lehet oka is. Általában elég aktívak szoktak lenni ezek az emberek az ökumenikus programok (el adások, imahetek, táborok, missziós tevékenységek, vagy akár prédikációk, ahol például katolikus papok hirdetik az igét református templomokban, ami az a protestáns felekezet, ami a legesleginkább diametrikus ellentétben van a katolikus egyházzal) szervezésében, és azon részvételében, s t másokat is arra való buzdításban. Egyes evangéliumi folyóiratokban, mint például a holland CV.KOERS meg is jelennek katolikus írások. Létrejönnek ökumenikus társaságok is, mint a KET vagy a KÖD.

Ebben látjuk mennyire raffinált, és sikeres viszont a római katolikus ökumenikus programja, aminek a valódi célja valóban egység, de kizárólag katolikus egység.

Sokszor az ilyen emberek az el z dolgokat már megtapasztalták: félelmet, vagy az evangélium továbbadni akarását. Sokszor úgy gondolják tovább ezt a kérdést, hogy egyszer en beadják a derekukat a küls elvárásokkal szemben, és úgymond „felismerik magukban az elfogultságukat, illetve lenézésüket”. Ami b nbánathoz szokott vezetni, esetleg igen hevesen. Van is erre vonatkozóan egy angol kifejezés, amit „meltdown”-nak (összeolvadás) szoktak nevezni, amikor annyira érzelmileg megváltoznak ennek a felismerésére, hogy heves érzelmekben fejezik ezt ki. Ez kicsit hasonlít egy megtérési élményhez, amikor valami nagyon megváltozik az ember gondolkodásában, érzelmi világában, és hozzáállásában. Itt hadd mondjam el, ennél a pontnál, hogy ennek a jelenségnek a hátterében viszont nem az Ige áll. Hanem félelmek, vagy tudatlanság, vagy az Igével való nemtör dése. És ami b n.

De ez a folyamat még folytatódhat. Egyesek azt gondolják, hogy mivel k erre a megállapításra jutottak, ezért k az igaziak, mivel k ismerik az igazi testvériség mibenlétét.

k a türelmesek, a megért k, az igazán testvéri emberek, a toleránsak, a „jófejek”. Ezért érzik sokan, akik így gondolkoznak felhatalmazva arra, hogy kijavítsák a másik azon keresztyén testvérnek a hibáját, aki teológiai okokból kifolyólag ellenkezik az ökumenizmus gondolatával, a szeretet nevében. Ennek jegyében a katoliciz,ust nagy energiákkal apologetizálják. Tévedés ne essék, ezek az emberek nagyon dogmatikusak, amikor a római katolikus dogmák megvédésére kerül sor. A szeretet nevében viszont sajátkez leg azt tapasztalom, hogy sokan viszont elég rondán is képesek viselkedni azokkal, akik nem az ökumenizmus szemléletét képviselik, és elég hamar lehet velük veszekedésbe kerülni. Nem felejtem el egy ismer söm történetét, aki külföldön járt egy katolikus közösségbe, miután átjött egy evangélikus közösségb l. Elmondta, hogyan húnyt szemet afelett, hogy az egyik szent jobb kezének a bemutatását a városban. Egy másik példában folyamatos veszekedést folytattam egy másik reformátussal, aki azért hurrogott le, mert azt kérdeztem t le, hogy „hogyan lehetséges az, hogy katolikusok is keresztyének legyenek?” (tudniillik akkoriban én is valamelyest ökumenista voltam, és jóindulatból akartam ezt megtudni, mert elfogadtam volna, hogy katolikusok is keresztyének lehetnek.  pedig ezt úgy értette, hogy amiatt sajnálkozom, hogy ez egyáltalán lehetséges). Valóban ezek az emberek is valaha fognak „összeolvadást” tanúsítani a nem ökumenisták felé? Vagy felidézhetjük a liberálisok harsogását, miszerint nem szabad mások felett ítélkezni? Mindenkit tolerálunk, de azokat nem, akik nem tolerálnak tévedéseket, és akik erre rámutatnak? Ez az ökumenisták részér l egy nagy ellentmondáshoz vezet: ha ugyanis k azt állítják, hogy szeretetlenség felmutatni a katolikusoknak a teológiai tévedéseiket, akkor ez azt jelenti, hogy szeretetlenség és tévedés a saját részükr l, ha olyan emberek teológiai hibájára mutatnak rá, akik történetesen azt mondják, hogy rá kell mutatni a katolikusok teológiai tévedéseire. Azt gyanítom, hogy esetleg egy ilyenfajta ember bevallaná ezt nekem, aki olvassa ezt az írásomat. Általános tapasztalat, hogy ez egyfajta süketséghez, vagy érzékenységtelenséghez is vezethet, amikor nem is vesszük észre azt, hogy a katolikusok célja az ökumenizmussal nem is az egység a lényeg.

De még folytatódik a dolog. Egyes protestáns vezet k mára már a katolikusokkal közösen végzett missziót is hangsúlyozzák, mint például itt Magyarországon a Közös Pont misszió, vagy Nyugaton, amikor protestáns vezet k a karizmatikus katolikusokkal kapcsolódnak be közös missziói programokba, aminek célja, a pápa szerint, hogy a világot az eukarisztiás Krisztussal találkozzanak14,15. Egyes protestánsok még odaáig is elmennek, hogy fel is adják protestantizmusukat. Egyszer en véget vetnek neki, és áttérnek katolikus hitre. Ilyen gy jt hely például a francia Taizé, ahol átprocesszálják a protestánsokat katolikusokká; ez az ökumenikus mozgalom lényege. Az Egyesült Államokban volt egy példa arra, hogy szinte egy egész protestáns gyülekezet áttért katolikus hitre, miután elment egy csendes hétre ahol egy katolikus pap prédikált16. Szintén zavaró példa, amikor egy volt baptista katolikus azon határozott véleményét fejezte ki, miszerint az igazi közösséget akkor találta meg Krisztusban, amikor az eukarisztiát veszi be. Továbbá egyesek pedig viszolyognak a volt testvéreikt l, akik magukat protestánsoknak nevezik17. A szeretet jegyében.

  1. Liberalizmus

Az evangéliumi keresztyénség teljesen más vallás, mint a liberális, vagyis más néven modernista egyház. De mivel a liberalizmus szinte világszerte már majdnem teljesen eluralkodott a protestáns felekezetekben, rengeteg szakadást okozva, így mégis tárgyalni kell a liberalizmus viszonyát az ökumenizmushoz, tekintve hogy k alkotják a protestáns egyházak vezet ségét.

A világ globalizációja a protestáns egyházak globalizációját és vezet ségi kicsúcsosodását hozza magával. Ez a legjobban az Egyházak Világtanácsában látszik, amely a maga politikai szervez déseivel liberális jelleg . Mivel a liberalizmusban az igazság reletavilizálódik, így a liberális vezet knek teljesen mindegy, hogy kivel partnerek. A legtöbbjükre igazak az el z pontokban elmondottak, és a legkevésbé érdekeltek bármilyen bibliai standárd fenntartásában. Ez az ilyen vezet k erkölcstelenségében mutatkozik meg, mert többek között tudják lelkük mélyén, hogy s t még áldásukkal eladják a protestantizmust több nagyszabású egyházak közötti nyilatkozatokkal, amelyeket különféle egyházközti konferencián terveznek meg, és amelyek nem érnek semmit18. Lelki lustaságból is teszik, mivel féltik állásukat, és a környezetszennyezés ellenes szlogenekhez hasonlóan nekik ez nem árt semmit, mert annyit nem változik meg a világ életükben, és nem kell a jöv keser gyümölcseit aratni, hanem egyházi utódjaiknak.

III.  Az ökumenizmus szelleme a katolikusok részér l

Aquinói Szent Tamásnak egyszer volt egy álma. Az álma a távoli jöv r l szólt, amikor is a világon mindenhol kiépül az  idejében még fiatal katolikus egyház (amit kereszténynek neveztek), és mindenki a katolikus egyház tagja lesz, és békésen, a katolikus egyház tanítását követi, és mindenki tökéletes. És akkor jön el Krisztus, és akkor történik meg a feltámadás és az örök élet. A középkori Európában a katolikus egyház meghatározta az élet minden területét. Ezért nagyon nagy politikai er t jelentett a pápaság, nemcsak egyházi er t. Úgy gondolták, hogy a pápa, aki a társadalom feje, Krisztus földi helytartójaként mindent jól, tökéletesen, tévedhetetlenül kezel. Ez a katolikus egyház végcélja16.

A waldens, hugenotta, lollárd, és huszita „el protestáns” irányzatok (valóban nem el protestánsak, hanem az skeresztyének egyenes leszármazottai) a talajt el készítették a Reformációra. 1517-ben Luther kiszögezte a 95 tézist a Wittenbergi várkastély ajtajára. A wormsi zsinaton elmondta, hogy csak Istennek engedelmeskedik, hiszen ide jutott az  lelkiismerete alapján. Minekutána a katolikus egyház kiátkozta, és üldözni kezdte t. És utána Belgiumban lángoltak fel az Inkvizíció lángjai a protestánsokkal szemben. A 16. század közepén megfogalmazták a tridenti zsinaton a katolikus egyháznak a protestánsok elleni hittételeit, és kiátkoztak mindenkit, akik azokat tartották; ekkor hagyták bent a Bibliában az apokrif iratokat a Bibliában a katolikusok, annak ellenére, hogy sok-sok korábbi egyházf jük sem tartotta kánoniak, mint Jeromos, hanem olyan könyvnek, aminek megengedett az olvasása, de ami nem alkalmas tanítás megalapozására19. Az Inkvizícó azért is kezd dött el, mert azon eretneknek titulált csoportokat akarta kiírtani, amelyek a katolikus társadalmi rendet állítólag felbontani akarták. Azért Inkvizíció, mert a szó latin eredete arra utal, hogy kérdez sködnek olyan emberek után, akiket eretneknek kiáltottak ki20. Isten nem hagyta ezt ennyiben, hanem a Reformációt, a hit újítást engedte kibontakozni, például Németországban, Franciaországban, Hollandiában, Angliában, Skóciában, Magyarországon, Skandináviában, és aminek eredménye, hogy más országokhoz jutott el, mint az Egyesült Államok, illetve manapság Kínáig és Koreáig. Az Inkvizíció hivatalosan csak a 19. században sz nt meg, de ma az Inkvizíció hivatala még meg sem sz nt, csak át lett nevezve21,22.

Egészen a huszadik század közepéig, amikor is még többé-kevésbé számított valamit a Biblia, mindenki tudta mi a különbség a protestantizmus és a katolicizmus között. Azután azoknál a furcsa hatvanas évek tájéka körül megváltozott valami. Ekkortájt hirdette ki a katolikus egyház az aggiornamento elvét, vagyis hogy a katolikus egyház hibáiból tanulva a másik vallású emberekhez nem a hitnek a fels bbrend ségével közeledik majd, hanem alázattal és szeretettel23. Végülis, ez egy taktikai lépés volt. Ebben a korszakban ugyanis megteszi a pápa azt a lépést, például, hogy az evolúciós elméletet elfogadja, annak érdekében, hogy az egyház ne t njön olyan maradinak sokak szemében. Ez egy nagyon nehéz lépés lehetett a jelenlegi pápának, mert az evolúció elméletben elfogadott egy olyan eszmét, ami egy olyan gyilkos ideológiának az egyik központi tanítása volt, amely ellen a pápa elég sokáig küzdött, nevezetesen a kommunizmus ellen. De hát, nála az egyház áll a középpontban. Ennek jegyében mára már divat nemcsak katolikus körökben, de protestánsok körében is olvasni Teilhard de Chardin m veit, aki szerintük az els komoly lépést tett a tudomány és a vallás egyesítésében24,25. Teilhard de Chardin például olyan teljesen eretnekséget tanít, hogy az Isten teljesen meg fog valósulni az id k végén, az Omega pontban, amikor is az univerzális emberi tudat Istenben egyesül. De Chardint el z leg kiátkozta eretnekként kétszer a katolikus egyház. Sokkal célravezet bb ugyanis valakit kompromisszumokkal legyengíteni, minthogy egyenesen ellene támadjanak. Hiszen a nyílt üldözés csak reklámot csinál az embernek, és részvétet hoz neki. Ennek a változásnak a nyomait úgy lehet felismerni, hogy itt Magyarországon az id sebb katolikus nemzedék még úgymond, „intoleránsabb” a protestánsok felé (de nem mind). Ilyen volt édesapám ( érdekes módon azért tartozik még az id sebb nemzedékhez, mert csak 47 évesen házasodott meg), és az  családja (no még egy magasrangú katolikus egyháztag is a családba tartozik). Édesapám családja például apámhoz íródott egyik levelében azt írta, hogy a református egyház az egy szekta. Általában nagyon szeretetlenül viselkedtek például édesanyámmal szemben, aki református vallású volt.

A katolikus jelleg ökumenizmus egyes arculatát a következ pontokban fogom jellemezni. Tanulságos volt nekem egy katolikus teológussal folytatott emailes levelezésem, amib l több következtetést vonok le.

  1. Valóban mit is tanít a protestánsokról a katolikus egyház?

Röviden mondva, a római katolikus egyház az els , illetve a második vatikáni zsinatban azt deklarálta, hogy meger síti és helyesli a tridenti zsinatban lév mondottakat, miszerint a protestánsok eretnekek26,27,28. Továbbá a pápa a protestánsok úrvacsoráját semmisnek nyilvánította ki, mondván, hogy egyedül az eukarisztia az egyetlen elfogadható istentisztelet29. A katolikus teológus ismer söm pedig azt írta nekem, hogy a katolikus egyház a legutolsó egyházi átkait nem vonta még vissza a protestánsokat illet en. A szentendrei Ferences gimnáziumban történelem órán pedig azt tanították nekünk, hogy Luthert eretnek volt. Érdekes, hogy éppen azok a ferencesek, akik el is mentek utána ökumenikus héten prédikálni a város református templomában.

Két emberi reakció számomra nagyon is sokat mondott el arról, hogy az ökumenizmus valóban mire megy ki. Egyszer a teremtés-evolúció kérdését egy páran meg szerettük volna beszélni egy bencés közösségben. A bemutatkozásnál elmondtam magamról, hogy én a gimnáziumot a ferenceseknél töltöttem. Erre a bencés vezet papról lehetett látni, hogy ennek a dolognak megörült, és azt gondolhatta, hogy egy elszánt ferences vagyok. Elszomorodott az arca, amikor tudatára adtam, hogy a gimnázium után református lettem. Egy másik példa alkalmával egy öreg, beszédes katolikus bácsival elbeszélgettem a HÉV-en. Kiderítette, hogy ferences voltam, de most református. Megjegyezte nekem, hogy ezt nagyon furcsának találta, hiszen ha valaki katolikus, akkor az is marad. Úgy éreztem, kissé, vissza akart téríteni a katolicizmusra. Egyébként katolikusabb országokban ezt rögtön meg is akarják tenni, elég er szakosan ráadásul, amikor kiderül, hogy az egyik családtag áttért protestáns hitre. Nem véletlen, hogy a mostani pápa szektásnak min sítette azokat a protestáns irányzatokat, amelyek nem rég születtek meg latin Amerikában.

  1. Az egység er teljes hangsúlyozása és er ltetése

Manapság egy nem keresztyéni, s t egyre keresztyénüldöz kulturában élünk. Mélyponton vagyunk, és nagyon nagyon vágyakozunk arra, hogy a hit terjedjen, és hogy egyre több keresztyén legyen a világon és a környezetünkben. Ugyanezt érzik katolikus oldalon, és sok katolikus arra ad panaszt, hogy a társadalom ellenük van, és üldözik. A katolikus egyház helyzetét jellemezve például tudni lehet, hogy Rómában és Olaszországban egy ismer söm szerint az olaszok utálják a pápát, és inkább a pénzt imádják. Nemzetközi missziók szerint éppenhogy Olaszországot a legeslegnehezebb elérni az Evangéliummal. Belgium, ami majdnem színtiszta katolikus ország például a szekularizmus miatt kiüresedett templomoktól szenved. Elszánt katolikus vezet k például mindent megtesznek annak érdekében, hogy a katolikus egyházat valahogyan átmentsék. Ezért elég sok emberben létrejön a vágy arra nézve, hogy bármilyen áron is, növeljük létszámunkat. Az arminiánusok példaul f nek fának elmondják az Evangéliumot, de sajnos ebb l csak az az egy darab leprás jön vissza, aki valóban hálás volt Jézusnak. Mégis, hol a legjobb elkezdeni a hittérítést? Ott, ahol az emberek valamelyest közös dolgokban is hisznek, vagyis a protestánsoknál. Ez egyébként a szekták tulajdonsága is.

Ezért a katolikusok azt hangsúlyozzák nagyon a protestánsok felé, hogy „egységben vagyunk – egy az Istenünk, és egy a keresztség!”, ahogyan katolikus néném egyszer kifejtette velem levélben. Aki nem ért egyet az ökumenizmus céljaival, azt liberális módon meg lehet bélyegezni a „szeretetlen”, „türelmetlen”, „beképzelt”, „nem alázatos”, „szakadár”, „nem közösségi”, „gonosz szolga” jelz k egyikével vagy annak kombinációjával, mert legf bb az emberi egység, mintsem az Istennek való engedelmesség els sorban. Egy helyen a katolikus egyházat kritizáló újságra azt panaszolták, mintha a Ku Klux Klan egyik írása lett volna. Ugyanúgy, mint ahogyan a zsidók a „fasiszta” szót, vagy annak idején a kommunisták a „reakciós”, „ideológus”, „rendszerellenes” szavakat rásütik/rásütötték egyes emberekre. A katolikus ökumenisták szinte nem ismernek ezen kívül más tudományt. Ezt duruzsolják folytonosan, és szinte ki se lehet bírni. Mintha az egyetnemértés karöltve járna a szeretetlenséggel, ami viszont a vallási relativizmus felé kinyitja az utat. A katolikus teológus ismer söm pedig egyenesen leszidott azért, mert szerinte zavargatom a katolikus testvéreimet, akik velem együtt a munkatársaim. Holott én csak azt akartam megtudni, hogy k mit fogadnak el igazságnak. Azt a nyelvbotlást viszont ejtette, hogy mégiscsak szükségesek a sákramentumok, és a cselekedetek az üdvösséghez (ahogyan a katolikus teológusok teszik is), ami miatt viszont különbözünk egymástól.  Hozzátette még azt is, hogy a katolikus egyház a keresztény egyházak közösséget alkothatnának a római katolikus egyházon belül30. Vajjon miért nem a baptista egyházon belül? Egy másik példában egy internetes fórumon találkoztam egy katolikus embernél, aki szintén ezt a gondolatot akarta sugallni, hogy én, mint protestáns, ne higgyjem el azt, hogy létezik fal köztünk, mert nincsen. Egy el z hozzászólásában viszont azt  is nyelvbotlást követett el, miszerint a protestánsokat arra szólította fel, hogy ugyan nem Krisztushoz, hanem Péterhez (a pápasághoz) térjenek vissza31. Tulajdonképpen az egység torz elképzelését a legjobban maga II. János Pál pápa fejezte ki azzal, hogy a protestánsokat „elszakadt testvérek”-nek nevezte el32. Ez egy igen-igen csalafinta – paradox elnevezés. Elszakadt, de mégis testvér. Egy, de mégis külön. Ugyanazt valljuk és hisszük, állítja a római katolikus egyház a protestánsok felé, de mégis vissza kell, hogy hozzunk titeket közénk. És a pápának nincsen ruhája. Abban látszik egyébként a katolikus egyház uralkodás vágyát a leginkább abban látszik, hogy az ortodox egyházat is ugyan testvérnek nevezi, de ugyanakkor hittérítést is folytat egyes ortodox országokban, mint például Ukrajnában, ahol efel l panaszt is tett az ortodox egyház nem olyan régen. Érdekes azt is megfigyelni, hogy annak ellenére, hogy a két egyház teológiailag valamelyest hasonlít egymásra, az ortodoxok nem akarták, hogy a pápa bemenjen szent helyeikre, s t imádkoztak látogatása ellen, mint ellenségként33. Érdekes megfigyelni, hogy Róma az ortodox egyház térítését t zte ki célúl annak ellenére, hogy maga kihirdette különböz földrajzi területek felosztását, hogy azokban csak egyes felekezetek téríthetnek (ami együttjár a prozelitizmus betiltásával34). Róma felrúgja ezeket az ökumenikus standárdokat, amelyeket viszont másokra rá akar er ltetni. Tudniillik még a 20. század kell s közepén is valahol 700.000 és másfél millió azon ortodox áldozatoknak a száma, akiket a horvát fasiszta usztasi rezsim a legbarbárabb módon meggyilkolt (például azzal, hogy áldozatok kitépett szemgolyóit nyakláncra f zték fel – 1. ábra), olyannyira, hogy

még a náciknak és meg kelltt ket gátolniuk. Az usztasikat viszont a Vatikán támogatta21, s t az egyik tömeggyilkost, Aloysius Stepinac-ot szentté avatta II. János Pál pápa35, aki a következ ket mondta a horvát holokausztról: „Mindent együttvéve a horvátok és a szerbek két különböz világhoz tartoznak, mint az északi és a déli pólus, és sosem lehet ket majd egyesíteni, csak isteni csodával. A szakadás (a keleti ortodoxia) Európa legnagyobb átka, ami majdnem akkora mint a protestantizmus. Itt nincsenek erkölcsök, nincsenek elvek, nincsen igazság, nincs igazságtevés, nincsen szinteség.”21 Rómának erre az az alapja, hogy apácának illetve egyhézi személynek látomása volt a Sz z Máriáról, aki Oroszország felszentelésére illetve megtérítésére szólította fel ket. Ha viszont nem teszik ezt meg, akkor a próféciák szerint Oroszország terjeszteni fogja eretnekségeit, és háborókat fog okozni36. Ez elég nyomós ok.

Ez érdekes módon fényt vetít arra, hogy a római katolikus egyház mit is ért egység alatt. Ha ugyanis az ortodox egyházzal nem tudnak egységben lenni jóval kisebb teológiai különbségek miatt, akkor pedig még jobban nem tudnak egységben lenni a protestáns teológiával, ami még különböz bb sok-sok kérdésben, a leglényegesebbek lévén az üdvösségtan, a pápaság intézménye, illetve az igazság forrása. Elvégre a volt ferences osztályf nököm is egyszer vagy kétszer tett látogatást Ukrajnába, és amir l a mi osztályunknak be is számolt.

Egyébként nagyon érdekes megfigyelni azt, hogy a protestáns keresztyén felekezetek egyes képvisel i hogyan állnak szemben kisebb szektákkal, mint a Holics szekta, vagy a Dunaföldvári szekta, amelyek teológiailag jóval közelebb állnak a keresztyéni, protestáns tanításokhoz, mint a római katolikus egyházhoz. Néhány keresztyén hív ismer söm például azt nyilatkoztak a Holics szektáról, hogy az egy olyan közösség, ahol lehetetlen az egészséges hitbeli fejl dés. A Krisztus Magyarországi Egyház képvisel i által kitett plakátokra mások azt írták fel rá, hogy „Tévtanítás!”, és az elhatárolódás bibliai elvét alkalmazták velük szemben, mások pedig egyenesen gúny tárgyává tették a dunaföldváriakat, amikor egyszer kiránduláson elmentünk településük mellett. Egészen más magatartást tanúsítanak a katolikus egyházzal szemben, ahogyan a II. pontnál megemlítettem, szinte rögvest el is felejtik a különbséget a katolikus egyház, illetve egyéb szekták között. Itt meg kellene említenem, hogy ez helytelen, és a római katolikusokkal szemben helytelenül bálványokat csinálunk, amikor is nem merjük elmondani velük szemben az igazságot.

A római katolikus ökumené hamis egység, és hamis alapokra épül rá, mivel a katolikusok csak azokat a protestánsokat fogadják el, akik maguk kompromisszumra hajlamosak. Katolikus teológus ismer söm éppenhogy ezért min sítette szektásnak olyan embert, aki nem kapcsolódik bele az ökumenista párbeszédbe. Egy másik példában a pápának a Pápai Tudományos Akadémiának küldött üzenetében „harcot hirdet az er söd ben lév , f leg az Egyesült Államokban terjed , …néhány protestáns szekta… ellen.”, akiket azzal vádolják, hogy szembe akarják állítani az egyházat a haladással37. Ezek a teremtéshív k, akik ugyanis nagyon fontos, és sikeres evangélizációt folytatnak. Ez azt jelentené, hogy az  hatásukra az emberek a keresztyénséget vallanák, ami viszont nem jó a katolicizmusnak. Ennek van visszhatása is a magyar társadalomban, mert a teremtés kontra evolúció témájában is megjelentek már olyan könyvek katolikus szerz k tollából, amelyek igen agresszív módon megtámadják a protestáns teremtéskutatást38,39. Több katolikus tudós ismer söm (de vannak kivételek) szintén hevesen tiltakozott a teremtéskutatás ellen, amikor ez szóba került. Csak az a kérdés, hogy ha a teremtéskutatók szemébe röhög némely katolikus, akkor hogyan bánnak majd kés bb a többi protestánssal? És kérdés, hogy ezt miért engedik ezt megtörténni a nem teremtéskutató protestánsoknak az  testvéreikkel? Személyes tapasztalatom, hogy amikor ezt többször voltam kénytelen feldobni néhány buzgó ökumenista protestáns barátomnak, mintha süket fülekre talált volna. Ez igen szomorú. Viszont azért érdekes nézegetni ezeket a nyelvbotlásokat, mert ebb l lehet vonatkoztatni arra, hogy a másik fél valóban mit gondol.

Végül igen fontosnak tartom, hogy miközben a katolikus egyház az egység gondolatával zsongl rködik, tisztázni kellene azt, hogy Krisztus egyháza mindig is egységes volt kezdett l fogva. Tudniillik az egyház láthatatlan, mert nem egy jól látható, intézményes formát ölt ebben a világban, hanem minden falat és nehézséget ledöntve, minden nyelven keresztül egyesíti a keresztyéneket, akik felimserik b nösségüket, és megadják magukat Krisztusnak, és elfogadják az  helyettük történ kereszthalálát, amit Isten minden id k el tt kitervelt, a teremtés el tt (Róm. 9,11; Ef. 1,4). Így az egyház „láthatatlan”, és egységesen alkotják a hív k Krisztus testét (1Kor. 12). Ez múlt id t jelent. Az egység Róma számára viszont csak a jöv ben értelmezhet csak, ha elvileg még az utolsó protestánst is begy jtötte magához.

Ebb l látszik, hogy a katolikus egyház nem konzisztens még a saját maga, egységr l szóló üzenetével sem. Valójában olyan üzenetet hirdet, hogy „egységben vagyunk, de majd akkor, ha elfogadjátok fennhatóságunkat és tanításainkat”. A Biblia egyértelm en azt tanítja nekünk, hogy a mi igenünk legyen igen, és a nemünk pedig nem. Minden más ezen kívül a gonosz fel l jön.

  1. A katolikus tanítások csak részleges bemutatása

Egy másik módja annak, hogy a katolicizmust el tudják fogadtatni a protestánsokkal az az, hogy csak azokat a tanításokat hangsúlyozzák, amelyek a protestantizmussal még kompatibilisek. És ezért szokták annyira hangsúlyozni ezeket a közös tulajdonságokat, hogy az egységet is így kihozhassák. Ezért szokták azokat a katolikus tanításokat is elhagyni, amelyek nem nélkülözhetetlenek a katolikus egyháznak, mint például a pénteki húsevés. Ez végülis nem más, mint a katolikus tanításoknak egyfajta kisminkezése. Még emellett a katolikusok azok ellen a tanítások ellen kelnek ki a leginkább, amely összeegyeztethetetlen az  tanításával szemben. Ilyen például a református predestináció, mivel tagadja azt, hogy az ember képes Isten mellett dönteni. Akárhányszor beszélgettem err l egy katolikussal, annyiszor tiltakoztak ellene. Csakhogy Krisztust nem lehet besz kíteni egy olyan listába, ami ilyen közös dolgokat sorol fel, mert végtelen, és annál nagyobb. Egy ilyen lesz kített Krisztus magunknak csinálta bálvány.

Ennek egy még zordabb formája, amikor a katolikusok egyszer en hazudnak saját hitükkel kapcsolatosan. Azt szokták is mondani, hogy a katolikus egyház a Reformáció idejében a kegyelem tanát elismerték. Az el bb láttuk, hogy a tridenti, illetve a két vatikáni zsinatnál nem ezt tették. S t, a II. Vatikáni Zsinatnál a római katolikus dogmákat és a pápaságot ismét meger sítették40. S t egy három évig tartó római katolikus kongresszuson (amin 2400 püspök is részt vett) tételesen meger sítették a régi tanításaikat41. Másik dolog, hogy egyes szavak ügyes használatával más jelentést tudnak közvetíteni az ember felé, amit a szó jelentéstartalmának a megváltoztatásával érnek el. Máskor pedig ködös, sejtelmes képeket, illetve fogalmakat alkalmaznak, amelyek különböz dolgokat sugallmaznak, ahelyett, hogy bármit konkrétan ki is mondanának vele. Például „Krisztus és Mária szívének összeforrasztásából áradó szeretetéb l kell táplálkoznunk.” Ilyen értelemben a katolikus néném biztosított engem afel l, hogy  is elfogadja a kegyelmet, de mint látjuk, a katolikus tanítás mást ért a kegyelem alatt. Így ez azt jelenti, hogy a katolikus misszionáriusok jelent s mértékben félrevezetik az embereket, ami a szektáknak egy másik tulajdonsága. Bizonyáre ez rejlhet amögött, hogya katolikusok elmehetnek más vallások istentiszteleteire. Ennek a csúcsa az, hogy a Reformáció idején Skandináviában, az egyik evangélikus lelkészr l kiderült, hogy nem más, mint egy jezsuita pap, aki hamis esküt vett fel.

A Reformáció végbemenetelével és Észak Európa megreformálása fájdalmas csapást jelentett a katolikus egyház részére. Érdekes megfigyelni olyan országokat, ahol katolikus többség van. Mivel a katolikus egyház intézményesített államvallás, ezért bele tud nyúlni a politikába is (ha ugyanis az az ország annyira nem szekularizálódott el, mint például Szlovákia vagy Szerbia42). Ilyen esetekben a katolikus egyház teljesen ki tud nyújtózkodni, és megélnie teljes mértékben a vallási identitását. Spanyolországban például a 19. század közepén azért akasztottak fel egy iskolai tanárt, mert egy imádságban a „Sz z Mária” helyett „Isten”-t mondott43. A mai Ecuadorban például (ahol a lakosságnak csak 1%-a keresztyén) olyan is történt, hogy a katolikus pap vezetésével protestánsok épületeit felgyújtották; Brazíliában például a hatvanas években el is bocsáthattak valakit protestáns hite miatt44. Belga ismer söm elmondása szerint még 20 évvel ezel tt a katolikus emberek az evangéliumi keresztyéneket publikus helyeken tojásokkal és zöldségekkel dobálták Belgiumban.

Egy párszor lehet találkozni olyan hitvéd katolikusokkal, akiken érz dik, hogy valami visszatartott düh munkálkodik bennük. Számukra az ideál az er s középkori katolikus egyház volt, és ami teológiailag hiteles volt; minden kérdésében volt igaza. Nagy törést jelentett a katolikusoknak a reformáció, amikor ugyanis a protestánsok a katolikus egyház majdnem teljes reformálásának az igényével léptek fel. Ez gyakorlatilag a katolikus egyház megsz nésével járt volna, hiszen a reformátorok a katolikus teológia ellentetjét jelentették, és ebb l fakadóan a katolikus egyháznak úgy kellett megváltoznia, hogy feladja az identitását és politikai hatalmát szolgáló tanításokat. Személyes szinen, például hitviták esetében rosszul esett, amikor teológiai vitákba bocsátkoztak a reformátorok a katolikusok ellen, és a reformátorok be tudták bizonyítani igazságukat a Biblia ismeretük alapján. Nem lehet csoda, hogy miután Luther bemutatta tanait a wormsi zsinaton, a katolikus egyház egyetlen reakciója az volt, hogy dühhel kiátkozza, illetve üldözze t. Ma is, különböz emberi kapcsolatokon keresztül megtudtam, hogy a jelenlegi pápa (Kálvint ugyan szeretve) Luther személyét igenigen utálja. Katolikus teológus ismer sömmel levelezgetve szintén felismertem a „visszavágás” vágyát, abban, hogy azon igyekezett, hogy állításaimat a Bibliából megcáfolja. Egy katolikus hitvédelmi honlapon a szerz protestánsok szexuális botrányait akarta hánytorgatni. Ez azért nem egészséges, mert ahelyett, hogy mások hibáit hánytorgassuk, inkább a saját dolgaikat kellene rendbetenniük. Egyik alkalommal vonaton utaztam 3 szegedi ferences társaságában. Kicsit belehallgatóztam a beszélgetésükbe. A protestánsokról is szó esett. Megemlítették, hogy k mennyire mélyen benne vannak a saját hagyományaikba beleburkolózva. Jogos a felvetés (habár k is a tükörbe nézhettek volna), de ugyanakkor tudniillik mi nem emeltük a hagyományainkat egyenérték vé a Bibliával, amint azt a katolikus egyház tette. Ezt azért tartottam fontos leírni, mert ezzel csak azt bizonyítjuk, hogy a katolikusok szívük mélyén semmi egységet nem keresnek a protestánsokkal. Inkább a protestánsokat akarják visszaterelni a katolikus egyházba. Ezek az emberi reakciók csak azt mutatják, hogy ezek a katolikusok szívük mélyén háborognak, és nincsen meg az a békéjük, amit Krisztus megad az embereknek, hiszen állandóan azon görcsölnek, hogy megmutassák, hogy nekik van igazuk. Ez párosítva azzal, hogy a katolikusoknak nincsen dvbizonyosságuk.

Pedig Isten meg tudja védeni a Maga igazát, ha igazán egyenl a katolikus igazsággal. Itt egy helyénvaló kérdést fel lehetne tenni: a katolikusok igazán mihez ragaszkodnak a legjobban? A saját egyházukhoz, vallásukhoz, és a pápához, mint „szentatyához”, vagy az igaz, él Istenhez?

Az ökumenikus program el rehaladtával például egyre jobban vissza lehet majd állítani azokat a gyakorlatokat, amelyek nagyon botránkoztatóak lennének a protestánsok számára. Eleinte, de az id elteltével egyre többet, és a sok kicsi sokra megy majd.

  1. A karizmatikus katolicizmus

Manapság egyre jobban terjed az ökumenizmus mellett a neoprotestáns karizmatikus, illetve pünkösdista irányzatok. Er teljes fellépésükkel, minden tettre való elszántságukkal, a hit hirdetésével, csodatettekkel, nyelveken szólással sok protestáns, de sok katolikus emberben is felgerjesztette a vágyat arra, hogy lelkesen gy jtsenek lelkeket. Sok ember a karizmatikus-pünkösdista irányzatban egy új ébredési hullámot, egyfajta kés i es t látnak. Sokan úgy nyilatkoznak, hogy egyszer en megunták magukat a csontszáraz, kiüresedett templomokban, és ezért egyfajta izgalomra vágynak. A probléma az, hogy ilyenkor az ilyen emberek követel znek, ahelyett, hogy a Bibliát olvasnák. Egyébként sok ilyen száraz hely tényleg száraz a (hitetlen) liberális teológia széleskör elterjedése miatt, csak ezt sajnos sokan nem tudják. Ez a mozgalom sok szemszögb l kérdéses (énmagam is óvakodok ilyen jelenségekt l), ezért nem foglalkozunk velük részletesen, mert k egy másik téma.

Katolikus részr l egyesek természetesen ki szeretnének aknázni a karizmaticizmusban rejl lehet ségeket. A karizmatikus katolicizmusban nyilvánul meg leginkább a katolicizmusnak az a vágya, hogy szabadon kiélje teljesen a vallási identitását. Sok ilyen karizmatikus katolicizmus úgy nyilatkozik, hogy a karizmatikussága nagyon sokat jelent neki, és hogy ett l úgy érzi, hogy igazán hív emberré lett. Bizonyságtev k úgy nyilatkoznak, hogy ett l k jobban tudták tisztelni Máriát, a nyelveken szólással és egyéb praktikákkal közelebb tudtak kerülni Istenhez. Ezeknek az embereknek az életük középpontjában a megtapasztalás, az élmény az els és az uralkodó.

Egy anekdótával szolgálnék ennek a mozgalomnak a leírásához: a televízióban egysze néztem egy riportot a karizmatikus katolicizmusról, egyfajta „katolikus megújulásról”. Úgy nyilatkoztak egyesek, hogy nekik furcsa volt, hogy valaki megtért, és olyan volt, mint ha a holdról szállt volna alá. Bemutattak egy csoport diákot, akik beszélgettek a hitükr l. Mosolygós arcok, egy boldog kiránduló csoport. Egyvalakinek volt egy pólója, amin az volt felírva, hogy „Felkelek, és megyek az én Atyámhoz”. Néhányan úgy nyilatkozott, hogy egy jó élményben részesültek, amikor találkoztak Jézus Krisztussal. Ilyenkor az ember el kezd reménykedni és érdekl dni, hogy hátha tényleg valami el kezdett mozgolódni a katolikus egyház berkein belül. Azután a nyelvbotlás: Az egyik diák azzal árulta el az esemény valódi hátterét, és arról számolt be, hogy neki nagyon jó dolog volt Jézussal találkozni, amikor az eukarisztia jegyeit vette, és az lement a torkán… Holott nem ez a valódi Jézussal való találkozás, hanem az, amikor az ember rájön arra, hogy végtelenül b nös, elveszett ember, akinek állandóan van szüksége Krisztus támogatására, és a Krisztus érte megtörtént váltságm vére, hogy az állandóan meger sítse t.

Ehhez a részhez még az is tartozik, hogy egyes katolikusok úgy akarják kínálatossá, de legalább elfogadhatóvá tenni a katolikus vallást a protestánsok számára, hogy elmesélik nekik a misztikus, lelki élményeikr l. Így ezért szoktak a katolikusok beszélni az Istennel való kapcsolatukról, illetve ezért mondják, hogy Istent keresik. Nagyon nem stimmel a dolog, amikor ez átcsap abba az irányba, hogy egyes katolikusoknak Mária víziójuk van, ilyen víziója volt egyszer az er sen vallásos katolikus apai ágú nagymamámnak. Onnan lehet tudni, hogy ez csak egyfajta eszköz a protestánsok visszadédelgetése a katolikus egyházba, mert ezt a taktikát a waldensek és az els protestánsok esetében is alkalmazták, de fontos mondani, sikertelenül. Ezt az eszközt alkalmazták az er szakosabb módszerek bevetése el tt, például hadjáratokkal, vagy n k és gyermekek barlangokba való bezárásával, éheztetésével, majd füsttel való megmérgezéssel45.

Mindezenáltal tudni lehet, hogy valami nem stimmel a karizmatikus katolicizmussal.

  1. A katolicizmus liberalizmusa és a konzervatív keresztyénség ellenessége

A római katolikus egyház kialakulásában több tényez közül kett t említenék. A római katolikus egyházban fontos volt els sorban az, hogy ahogyan egyre jobban n tt az egyházi hatalom, a többi keresztyén püspökség el l magához ragadta a hatalmat. Kés bb, amikor a 4. században a keresztyénséget államvallássá tették, hírtelenül a keresztyénség sok-sok embernek a vallása lett. A keresztyénség korai századaiban máris rengeteg tévtanítás jelentkezett, mivel új vallás volt, és az emberek sokfajta emberi, és nem biblikus gondolatot vitt be a keresztyén dogmatikába. Olyan, mint amikor egy számítógép egy új vírussal találkozik, és még nincsen védelem ellene. Ez azért van, mert a Biblia Isten gondolatait tartalmazza, és Isten gondolatai nem a mi gondolataink: „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az ÚR.” (Ézs. 55,8). Emellett ahhoz, hogy nagyobb tömegekt nyerjen magának, a római katolikus vallás egyszer en összeelegyítette a keresztyénséget sok pogány elemmel. A római istenek helyébe például a katolikus szentek kerültek. Más pogány vallásokat is magába olvasztott a római katolikus egyház, mint például a dágon kultusz, illetve Seb, Ízisz, illetve Hóreb kultusza, illetve az égi királyn kultusza Babilóniában46. Ez arra a régi trükkre épül rá, hogy ha a nagyobb és er sebb meg akarja nyerni magának a kisebbet er szak nélkül, akkor részben hasonlít a kisebbre, úgymond próbál neki „tetszeni”, majd ha közelebb került, akkor megragadja. Ilyen elemeket lehet fellelni a mai ökumenikus mozgalomban is, és ez csak arra utal, hogy Rómának több száz éves tapasztalata van az ökumenizmust illet en…

A továbbiakban Róma tovább n tt hatalmában. Saját városállama lett, zarándok milliói látogatták. „Az örök város” névvel illették. Politikai, gazdasági, társadalmi er lett, s t hadsereggel rendelkezett, s t országok felett uralkodó királyokat is kényszeríthetett térdre fagyoskodni a hóban. Rettegtetett szó volt hallani: excommunicatio! Teológiájában egyre több emberi gondolat uralkodott el, amelyet nem lehetett megváltoztatni, mivel megmásíthatatlan, „tévedhetetlen” pápai ediktum volt. Érdekes, hogy például csak a trentói zsinatig nem volt külön protestáns vagy katolikus Biblia, vagy az, hogy Mária „mennybemenetele” csak a 20. század közepén lett dogma (most például újabban a Sz z Máriával kib vített szentnégyesség gondolatát pedzegették). A szentekkel és Máriával, s t az rangyalokkal Jézus úgy t nik, mint ha csak „egy lenne a többi közül”. Így az emberek tulajdonképpen elkezdhetnék magukat isteníteni, de ezzel párhuzamosan Krisztus szerepe lecsökken, elenyészik, s t el is t nhet (érdekes, hogy amikor a pápa tart beszédet, vagy beszél Krisztusról, a hallgatóság mindig úgy néz rá, mintha  maga lenne a lényeg, nem Krisztus). Nem véletlenül mondja Isten a Bibliában, hogy „Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dics ségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.” (Ézs. 42,8). A katolikus teológia olyakor túlzásba, extázisba esik, ilyen elemeket lehet fellelni például abban, hogy milyen isteni tulajdonságokat tulajdonítanak Máriának: „a Közvetít ”, „az Egyház Anyja” (aki osztozott Krisztus kereszten történ szenvedésében), „az Ég Királyn je”, a „Szepl telen, Szent Sz z”, aki egész életén keresztül b ntelen sz z volt… Ilyen értelemben, mivel a római katolikus teológia végzetesen eltávoldott a Bibliától, ezért liberális jelleg teológia, hasonlóan a protestáns egyházakat infesztáló teológiához.

Mivel azonban a római katolikus teológia évszázadokon keresztül egyedüluralkodó monopól helyzetben volt, nagyon elkényelmesedett helyzetbe került. Ezért nem volt felkészülve a Reformáció kitörésére, amikor követelték, hogy Róma tet t l talpig megreformálja magát. Nem kényelmes érzés, ha elveszíti valaki felett a hatalmát, olyan, mint a hideg zuhany, és bizony bosszantó lehet. Nem véletlen, hogy annyira vehemens volt az ellenreformáció (például Csehország és Belgium egész lakosságát, Franciaország és Magyarország lakosságának nagy részét er szakkal visszatérítették a római katolikus vallásra). Olyan volt, mintha azt mondanák a római katolicizmusnak, hogy „neked nincs igazad, hanem nekünk”, és közben bizonyítanák is. Ezért van az, hogy a római katolicizmus rossz szemmel néz a konzervatív keresztyénekre, azokra, akik nem vállalnak kompromisszumot a hit kérdéseiben, hogy álegységet kössenek Rómával. Ezért is a római katolikus ökumenisták azzal okolják a konzervatív keresztyénséget, hogy minden baj gyökere azzal, hogy nem hajlandó „a szakadás b nével felhagyni”47. Tovább is mennek, és azt állítják, hogy Luther és Kálvin nagyon b nös dolgot tettek a Reformációval, mivel azzal szétszakították darabjaira Krisztus „ezer sebb l vérz ” testét.

IV.  Az ökumenikus helyzet jöv je, összefoglalás

  1. A mai helyzet

Létezik a római katolikus egyházról egy olyan vers, amit nem mondtak el nekünk16:

Amikor kicsi a létszáma, olyan, mint egy ártatlan bárány.

Amikor egyenl létszámban van, olyan, mint egy ravasz róka. Amikor létszám fölényben van, olyan, mint egy ordító tigris.

Az ökumenizmus szépen el rehalad Róma vezényletével. Azért, mert az emberek nagy többsége egyszer en tudatlan a bibliai tanítással szemben. Ez viszont tág man verezési teret enged a római katolikus egyháznak teljességre kivitelezni az ökumenista programját. Ha Magyarország helyzetét tekintjük, egyre több ökumenikus misszilógiai központot hoznak létre, és egyre jobban vonják össze a katolikus intézményeket a protestánsokkal együtt, ennek csak egyik jelz je, hogy a közös pénzügyi alapot is fontolgatják. S t, a protestáns oldalt is nézve, a fiatalabb nemzedéket is az ökumenizmus szellemében nevelik fel. Ennek úgy vélem, van kihatása is a protestáns gyülekezetekre is, mivel ezen nincsen Isten áldása. Ahelyett, hogy a misszióval, a megtérés hirdetésével foglalkoznának, befelé fordulnak, és a saját belügyeikkel foglalkoznak, amelyek közül az egyik az ökumenizmus. A megtérés, a megújulás már az egyházban egyet jelent a mindenek el tti egyházi egységgel. Egyre több ökumenikus programot és csoportot hoznak létre, és a gyülekezetkbe egyre többen az ökumené gondolatát diffundálják; lehet diplomát kapni ökumenikus teológiábólm s t az evangélikus teológia egyik tárgya az ökumenika. Nem divatos a katolikus egyházat kritizálni; ezekre a kritikákra rossz szemmel néznek, s t igyekszik el is hallgattatni ket. A Lund elv értelmében az egyházaktól elvárják, hogy programjait ahol lehet közösségben tegyék meg minden szinten, és az igehirdetésekben is nagy teret engedjenek az ökumenizmus témájának. S t az Ökumenikus Charta értelmében a közös missziót is támogatják, még a politikában is vegyék ki részüket is47,48. Leplet tesznek azokra a különbségekre, amelyek vízválasztó dolgok kellenek, hogy legyenek. Egy szemléletes példát megemlíteném, hogy a Budahegyvidéki református templomban lelkészkedik Szabó István, aki a magyarországi református egyház vezet je, és ökumenikus párti. A fás prédikációs székébe be van faragva az ökumenizmus jelvénye az „Ökumené” szóval együtt. Ennek a gyülekezetnek haldoklik az ifjúsági csoportja. Ha viszont egy Biblia Szövetséges templomot nézzünk, mint a pasaréti gyülekezetet, ahol Cseri Kálmán a lelkész, és ahol az ökumenizmust nem hirdetik, ott jóval nagyobb a közösség; 10 ifjúsági csoport van. S t, ez a gyülekezet tele van olyan emberekkel, akik egyszer katolikusok voltak. Én úgy látom, Isten sokkal inkább kihúzza az embereket a katolikus egyházból. Saját tapasztalatomból beszélve azt találom, hogy a Biblia Szövetséges gyülekezetek Magyarországon a leger sebb gyülekezetek.

  1. Mit hoz a jöv ?

Olyan korban élünk, ahol nem nagy becsben tartják a Bibliát. Az emberek nagy része elfordult Istent l. De ugyanez történhet vallási köntösben is, és ezáltal a hamis egyházat építik fel. Nem lehet pontosan megmondani, mi lesz majd a jöv ben, csak feltételezésekkel lehet élni azalpján, amit ma tapasztalunk. Ahogyan láttuk, a római katolikus egyháznak a legnagyobb érdeke, hogy hatalmon legyen, és minél több ember fölött uralkodjon. Így ha az ökumenikus program ilyen léptékekkel halad el re, el lehet várni, hogy akár egy pár évtized után alig található lesz majd protestáns, mert mind beolvasztották a római katolikus egyházba, akár önkéntesen akár er szakkal is. Ma például vannak olyan ökumenikus lelkület evangélikusok Németországban, akik azt mondják, hogy az lenne a legjobb dolguk, hogy egyszer en visszatérnének a római katolikus egyházba. Azt is el kezdték már nahgoztatni, hogy az evangélikus egyház beleolvadhatna a római katolikus egyházba olyan módon, mintha egy katolikus rend lenne. Ennek els lépései voltak az augsburgi szerz dés a lutheránusok és a római katolikusok között, az „üdvösség ajándéka”49, a II. „ökumenikus” Vatikáni zsinat, a Charta Oecumenica. 2005 decemberében például még több kérdésben akarnak most tárgyalni az evangélikusok, és most a Metodista Világszövetség is szándékszik aláírni ugyanazt a közös nyilatkozatot, amit a Lutheránus Világszövetség is aláírt50,51. A dominó-elv alapján teljesen lehetséges, hogy  Nem keveset köszönhetnek II. János Pál pápának, az „utazó pápának”, aki nagy hatást gyakorolt az emberekre. Még Medgyessy Péter, Magyarország szocialista elnöke is elbeszélte, milyen nagy hatással volt rá a pápa, amikor találkozott vele. A legújabb statisztikák alapján ma 1,25 milliárd római katolikus él a földön (igaz, ezek azok, akik hivatalosan be vannak jegyezve). Sok hív t nyertek Ázsia és Afrika különböz országaiban, de számuk az Egyesült Államokban is az elmúlt évtizedekben lassan de biztosan n tt, mára az Egyesült Államok lakosságának már közel negyede római katolikus52. Az ökumenisták a nemzetközi politikában is kiveszik aktív részüket, és az ökumenizmus is az Európai Unióban tényez je lehet, egyes európai uniós szimbólumok is római katolikus mintát követnek. Nem véletlenül volt az, hogy II. János Pál pápának sikerült az európai konstitúcióba belefoglaltatni a kereszténységet; de a protestantizmusról nem esett szó benne…53 El lehet képzelni, hogy a protestánsok számának aktív apasztásával és a katolikusok számának duzzasztásával el lehet majd érni, hogy Európában a római katolicizmust államvallássá tegyék. Annak ellenére, hogy lehet hogy a római katolikus egyházban vannak, akik valamelyest közeledni akarnak a protestánsok felé, lehet, hogy kés bb „inkább meggondolják magukat”, és arra fognak majd igyekezni, hogy rábeszéljék a protestánsokat, hogy még az utolsó kételyeiket letegyék, és teljesen római katolikusok legyenek. Mert minden szentnek maga felé hajlik a keze, és ha már addig eljutottak, akkor a teljesség kedvéért mégis legyen teljes az egység, elvégre sok római katolikus h n imádkozik és vágyakozik hogy protestáns barátai, az „elszakadt testvérek” katolikus módon üdvözüljenek, és kiéljék teljesen a kereszténységet, az Eukarisztiában való részvétellel és Mária imádatával. Ha a római katolicizmus már államvallássá lett, akkor egy monopólium helyzetben könyörtelenül lehet majd nyomni azokat a protestáns maradékokat, akik ragaszkodnak hitükhöz. Úgy, hogy törvényen kívüli szektáknak min sítik ket, megfosztva minden juttatástól, ami ma illetné ket. Ma is rossz szájízzel szektásnak is nevezik azokat a konzervatív protestáns keresztyéneket, akik szembenállnak Rómával és az ökumenikus programmal, és megtérésre inti t. A jöv ben pedig olyan szólamokkal ítélhetik majd el majd a protestánsokat, hogy az egység ellen szegülnek, vagy hogy bontják az egységet, vagy a szakadás b nében vannak. Ahhoz hasonlóan, ahogyan a kommunisták az osztályellenséget ki akarták írtani. Ez nyílt elnyomáshoz vezethet, s t talán egy újabb inkvizícióhoz, hogy teljesen kioltsák a lángot…

  1. Végszó

Én azt látom, végülis, hogy az ökumenizmus téveszme, és nem kell követni. S t, ismérve lehet annak, hogy egy ember igaz keresztyén-e vagy sem; hogy nem követi-e a hamis vallást, és hogy ragaszkodik-e az igazsághoz. El kell vetnünk mindenféle félelmet, vagy más vágyat, érzést, ami megcsalhatna minket. Továbbá tájékozódhatunk, és egyre jobban ragaszkodhatunk a Bibliához. Ha katolikusokkal találkozunk, nem kell hangsúlyozni, hogy k rosszak, de szeretettel kell ket felvilágosítani az igazságról. Egyszer en azt kell vallani, ami le van írva a Bibliában. Tudatni kell velük, hogy te nem ellenük érvelsz, hanem értük. Saját tapasztalataim alapján én azt látom, hogy az els az igazság, Isten igazsága, aminek kell engedelmeskedni, de vele együtt utána szeretettel is lehet szólni a katolikus barátaink felé.

Végül egy jó tanács arra, hogy hogyan gyakoroljuk a valódi egységet a keresztyén testvéreink között: el ször is közösségben kell lennünk Istennel.  „Most   tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.” (Gal. 1,10). Ha pedig mindnyájunknak jó közösségünk van Istennel, és ha egyre közelebb kerülünk Hozzá,      ilyen értelemben egyre   közelebb  kerülünk egymáshoz is; egymással közösségben leszünk. Egy képpel: képzeljük el, hogy két ember (A és B) egy kör két sugarán egy kezdeti id pontban egy-egy adott helyen helyezkedik el. Ha minél jobban megélik az Istennel való közösséget, akkor a körsugár mentén belyebb kerülnek Isten felé (ez az állapot felel meg az ábrán az A’ és B’ pontoknak). Ha ezt megtették, akkor ezzel közelebb kerültek nemcsak Istenhez, hanem saját magukhoz is, hiszen az A’B’ vonal rövidebb az eredeti AB vonalhoz képest.

Jézus építi az  országát, és nem kell emberileg er lködnünk azon, hogy ezt megtegyük helyette.

Isten áldja meg a kedves olvasót!

Cserháti Mátyás 


Referenciák

      1. http://humphrys.humanists.net/communism.html
      2. http://www.geocities.com/cs_matyi/katolicizmus-Biblia.pdf
      3. http://cnview.com/on_line_resources/promise_keepers_and_the_rising_tide_of_ecumenism.htm
      4. http://www.geocities.com/cs_matyi/udvajandeka.pdf
      5. Kánon 749
      6. http://www.bereanbeacon.org/articles/papacy2_claim_keys_peter.htm
      7. Kánon 904
      8. Kánon 849
      9. http://www.carm.org/mormon.htm
      10. http://bereanbeacon.org/articles/root_cause_catholic_scandals.htm
      11. http://www.religioustolerance.org/hom_rcc.htm
      12. http://www.geocities.com/cs_matyi/jottennijo.pdf
      13. http://www.kereszteny.hu/keres/showcat.php?did=1
      14. http://www.parokia.net/hirek.php?id=1326
      15. http://www.understandthetimes.org/current_transcripts/text/feb2005/1635.shtml#_ftnref1
      16. „Unmasking Catholicism”, Mary Ann Collins, iUniverse, Inc., USA, 2004.
      17. Alföldy-Boruss Dezs : Taizé a Biblia mérlegén. Budapest-Pasaréti Református Egyházközség, Bp. 2001.)
      18. „Megállni az igazságért”, Peter Masters. Sword & Trowel. London. 1996.
      19. http://www.christiantruth.com/canon.html
      20. http://tektonics.org/qt/spaninq.html
      21. http://www.catholicconcerns.com/Trent.html
      22. http://www.reformation.org/holocaus.html
      23. http://www.vatican2andbutler.org/butwrite/aggiorna.htm
      24. „In the minds of men”, Ian T. Taylor, TFE Publishing, Minneapolis, 1989
      25. http://www.ncseweb.org/resources/articles/8533_addenda_12_7_2000.asp
      26. http://www.geocities.com/Heartland/Valley/8920/churchcouncils/Ecum20.htm
      27. http://www.cin.org/v2litur.html
      28. http://members.aol.com/gjrum/pope.htm
      29. http://www.orthodox-christian-comment.co.uk/news-popeneucharisticno.htm
      30. Szabolcs Nagypál, Is Ecumenism all about Grey? Mozaik. 2003/2.
      31. http://www.tlig.org
      32. http://www.rc.net/rcchurch/vatican2/j23open.txt
      33. „Mi az ökumenizmus?” Vankó Zsuzsa. Bibliaiskolák közössége. Budapest. 1991.
      34. http://www.fatima.org/essentials/facts/consecra.asp
      35. http://www.reformation.org/stepinac.html
      36. http://edition.cnn.com/2001/WORLD/europe/06/23/pope.ukraine/
      37. Teológusok „Kerekasztal-Beszélgetése” a Teremtés És Evolúció Kérdésr l, Jó hír. 1997/23.
      38. http://www.geocities.com/cs_matyi/siposimregvveletlen2.pdf
      39. Kókay József – Magyar Imre: Elmosta-e az evolúciót az özönvíz? A neokreácionista csapda. – Christianus – O. M. C., Budapest – Bécs, 1995.
      40. „A Pápaság mint Ökumenikus Probléma”. Paolo Ricca. Bibliaiskolák közössége. Budapest. 1991.
      41. http://www.wayoflife.org/fbns/isthe.htm
      42. http://msnbc.msn.com/id/5932128/
      43. http://www.catholicconcerns.com/MaryWorship.html
      44. „A Brazilian Nun rests in the Lord’s grace” http://bereanbeacon.org/
      45. http://www.bereanbeacon.org/history/history/the_waldenses_and_valleys.htm
      46. http://biblicalstudies.qldwide.net.au/pagan_christianity_today_part4.html
      47. Szabolcs Nagypál. Your faith has made you well. Go in peace, and be healed of your trouble: The Ecumenical condition and dialogue in Europe.: http://www.koed.hu/talitha/szabolcs.pdf
      48. http://www.katolikus.hu/okumene/chartao.html
      49. http://www.geocities.com/cs_matyi/udvajandeka.pdf
      50. „A metodista világtanács küldöttsége a pápánál”. Magyar Kurír. 2005. dec. 10
      51. „Új katolikus-evangélikus közös dokumentum”. Magyar Kurír. 2005. szept. 9
      52. http://www.cia.gov/cia/publications/factbook/geos/us.html
      53. Szabolcs Nagypál. European Integration and the unity of the church. 2004/1: 24-26.

    A kánonok a Kánoni Törvény Kódjából származnak, az 1983-as II. vatikáni zsinat után.