Álhírek a Vatikánból „Vége a Reformációnak”

  • Home
  •  / 
  • Cikkek
  •  / 
  • Álhírek a Vatikánból „Vége a Reformációnak”

Írta Richard Bennett és Stuart Quint

Az Úr Jézus Krisztus azért kárhoztatta a farizeusokat, mert azok az evangélium igazságát a hagyományaikkal akarták elnémítani.  „De jaj néktek, képmutató írástudók és farizeusok!  mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek elõtt; mivelhogy ti nem mentek be, a kik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be.”[1]

Ma a római egyház legfelsőbb vezetősége az igazságot azzal is aláássa, hogy az embercsinálta hagyományokat Isten Igéjével egyenlővé teszi.   Ferenc pápa, illetve a római hierarchia a saját tekintélyüket a Szentírás fölé emelik.  Ennek következtében a római katolikus hívő bízik és a változhatatlan Igéjében, hanem a római egyházban és az egyre átalakulva fejlődő hagyományában.

Azóta, hogy a Reformáció 500 évvel ezelőtt elkeződött, a római egyház arra használta fel a befolyását, hogy Jézus Krisztus evangéliumának igazságát eltakarja.

Róma legújabb törekvése, hogy a Reformáció igazságát elfedje

Azzal, hogy tudatlan embereket arról meggyőzze, hogy a Reformáció hiba volt, ezúttal egy még gonoszabb tervet akar megvalósítani.  Valóban Rómának az a szándéka, hogy elnyomja azt az igazságot, amit a Reformáció újra felfedezett – Jézus Krisztus dicsőséges evangéliumát.

Róma miért törődik egy olyan történelmi eeménnyel, ami 500 évvel ezelőtt történt, és amire ma alig emlékeznek?

George Orwell, a híres szerző egyszer azt mondta, hogy „egy nemzet elpusztításának leghatékonyabb módja az, hogy a történelemről való felfogásukat megsemmisítsék.” [2]

A Vatikán hagyatéka tele van olyan példákkal, hogy a történelmi eseményeket „megmódosították” azért, hogy a tudatlan embereket megmanipulálja, illetve megcsalja.  Két tekintélyes példa az, ahogy Róma olyan bibliai személyeket megmásított, mint Péter apostol, akiből az első római pápát csináltak, [3]illetve hogy Máriából a „mindenek szentjét” kreálták.[4]

Mára Róma a Reformáció szükségessége ellen minden valósággal dühöngött.  Amint ezt a tridenti, illetve az első vatikáni zsinat mutatta, a római egyház megvitatja illetve elítéli a Reformáció tanait.

Vatikán most azonban új taktikára váltott a II. vatikáni zsinat óta. A hamis egység színe alatt Róma sok evangéliumi keresztyént próbálja megtéveszteni, akik az evangélium illetve a Reformáció tekintetében tudatlanok.  A Vatikán ezt a fajta szemfényvesztést a Reformáció 500. emlékévének alkalmából igen erősen fogja alkalmazni.

Egy vezető angol katolikus folyóirat Ferenc pápát idézi, miután 2017 januárjában lutheránusokkal találkozott:

„Ötven évnyi hivatalos ökumenikus dialógus után a katolikusok és a lutheránsuok között, sikeresen kifejezhetünk több olyan dolgot, amelyben egyetértünk. Mindezért hálások vagyunk…”

„Ugyanakkor életben tartjuk a szívünkben az őszinte bűnbánatot a hibáinkért”, mondta a pápa. „Ebben a szellemben Lundban Luther Mártonnak azon 500 évvel ezelőtti szándékát felelevenítjük, higy az egyházat megakarta újítani, és nem megosztani…”

A hét anyagai, amit a keresztyén egység előléptetésére szolgáló pápai hivatal állított össze, hogy 50 évnyi dialógus után „a katolikusok most meghallják Luther azon kihívását a mai egyháznak, elismerve őt ’az evangélium tanújának’”.[5]

Ferenc pápának abban nincs igaza, hogy Luther Márton „az evangélium” társtanúja.  Ferenc illetve Luther egészen más evangéliumokat vallottak!  Ugyanaz a konfliktus, ami 500 évvel ezelőtt történt, ma is él!

Ma 2017-ben Róma arról akarja a világot meggyőzni, hogy a protestánsoknak többé semmiokuk arra, hogy elválasztva legyenek tőle, és hogy a Reformációra továbbra nincsen szükség.

A Vatikán januárban egy új postabélyeget adott ki, amelyen Luther Mártonról megemlékeznek.[6]Különböző katolikus források megvitatják a Vatikán erőfeszítéseiben történő változásnak a súlyát, ami ahelyett, hogy a Reformációt meggyalázzák, most megtisztelik.  Ettől függetlenül ennek az eseménynek súlyos következményei vannak.

Mauro Olivieri, aki a római filatetikus és numizmatikusi hivatal vezetője, a bélyeget nemcsak fontosnak tartja, hanem a pápaság egyenes parancsától vannak kiadva:

„Meg kell értenünk a jelenlegi kort, hogy értelmezni tudjuk azokat az üzeneteket amiket a szentatya nekünk akar átadni… kétség kívül ez az ügy ami a Reformáció 500. évfordulóját érinti keresztyének közti kölcsönös félreértések leküzdését illetve a kölcsönös megértését jelzi, valamint a jelen bélyeg is.” [7]

Ez a fajta „egyetértés”, vagyis kibékülés, illetve a „keresztyének közti kölcsönös megértés” csupán propaganda ami a Vatikán terveit támogatja.

Az evangélium, amit a Reformáció hirdetett: Egyedül a Bibliának van tekintélye[8]

A reformátorok a tizenhatodik században újra felismerték Isten írott igéjében a hit és gyakorlat abszolút tekintélyét. A Szentírás az nem helyettesítik Istent, de kifejezik Isten gondolatait.  Krisztus megtiltja nekünk, hogy Isten Igéjét szubjektív módon értelmezzük.

„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére.  Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.  Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvénybõl egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik.”

Az ember gondolatait a Biblia fölé emelni ugyanaz, mintha Istent hazugnak állítanánk be.   Róma elvesz Isten dicsőségéből azzal, hogy a hagyományt egyenlővé teszi Isten Igéjének:

„Mind a Szentírást, mind a Hagyományt ugyanolyan tizstelettel és odaadással kell fogadni és tisztelni.”[9]

Az evangélium, amit a Reformáció hirdet: Egyedül Isten kegyelméből van az üdvösség

A reformátorok kimutatták, hogy a Szentírás csodálatosan hirdeti, hogy a bűnösök „halottak a vétekben és a bűnben”[10] és hogy „ingyen az Ő kegyelme által igazulnak meg azáltal a megváltás által, ami Jézus Krisztusban van.”[11]Maga Isten Igéjének a szavait visszhangizták, „Mert kegyelembõl tartattatok meg, hit által; és ez nem tõletek van:” Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekbõl, hogy senki ne kérkedjék.”[12]

Ezzel szemben Róma azt állítja, hogy a kegyelem csupán segítség ami a szentségeken keresztül érkezik hozzánk.  „Az egyház kijelenti, hogy az Új Szüvetség szentségei szükségesek az üdvösségre a hívőknek.  A ’szentségi kegyelem’ a Szentlélek kegyelme, amit Krisztus adott és amely minden szentség sajátja.”[13]

Az evangélium, amit a Reformáció hirdet: Az üdvösség egyedül hit által van

A reformátorok azt tanították, hogy Isten hitet is ad, ami a bűnöst az üdvösségre hozza.  Ilyen hitnek a tárgya Maga Jézus Krisztus Személye.   „Azok pedig mondának: Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe![14]Isten ilyen hitet az Isten Igéjének hallgatásán keresztül ad. „Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által.[15]

Ennek ellenére a katolikus egyház a hit lényegét teljesen eltorzítja.  Valóban Róma így kérkedik: „Az egyház hitt elsőnek, így tehát az tartja, táplálja és fenntartja a hitemet.”[16]

Ezután pedig azzal fennhéjázik, hogy a hit az egyházon keresztül jön, mivel az egyház a mi anyánk.  „Az ödvösség csak Istentől jön; de mivel a hittől való életet az egyháztól kapjuk, ezért ő az anyánk.”[17]

Róma arra kényszeríti az embert, hogy az anyaszentegyházba higgyjen, és nem az Úr Jézus Krisztusban. A „hívés” egyházi cselekmény.  Az egyház hite a mi hitünket megelőzi, nemzi, támogatja, és táplálja.  Az egyház minden hívő anyja.  „Nem lehet senkinek Isten az Atyja, anélkül, hogy az egyház az anyja lenne.”[18]

Az evangélium, amit a Reformáció hirdet: Az üdvösség csak Krisztus által van

Egyedül Krisztus a hívők megmentője.   „Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, a ki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban, a szerint, a mint magának kiválasztott minket Õ benne a világ teremtetése elõtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Õ elõtte szeretet által.[19]

Pál apostol kifejezetten Jézusban jelöli meg az embernek az Isten előtti külső megigazulásának eredetét: „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bûnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.  Minekutána azért most megigazultunk az õ vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen õ általa.”[20]

A római egyház ezen a ponton homlok egyenest ellentmond a Bibliának.  „A megigazulást a keresztségben nyerjük, ami a hit szentsége.  Isten igazságosságára alakít minket, Aki minket belsőleg igazzá tesz a kegyelmének hatására.”[21]

Róma azt tanítja,hogy: „A megigazulás nem az igazságosság kijelentése Jézus Krisztus beleszámított igazságán alapulva, hanem a hívő igazságosságának kijelentése Isten ítélőszéke előtt a hívő életébe belecsepgtetett kegyelem alapján.  Ez azt jelenti, hogy a megigazulás nem egyedül Krisztus munkájára alapul, hanem ebbe beleszámít az egyén munkája és érdeme.”[22]

Az evangélium, amit a Reformáció hirdet: A kegyelem egyedül Istené

A reformátorok megértették azt, hogy Istennek dicsőséget adni az a többi elvből következik.  Mivel a megigazulás egyedül kegyelem által van, egyedül hit által, és egyedül Krisztusban egyedül az Ő Szavának tekintélye alapján, ezért egyedül Istent illeti a dicsőség!  Nincs hely sem Máriának, sem a pápának, sem a szenteknek.

A római egyház Máriát úgy szólítja meg, mintha isten lenne.  „Azzal, hogy Máriát arra kérjük, hogy imádkozzon értünk, elismerjük, hogy szegény bűnösök vagyunk, és mi a ’Kegyelem Anyját’, illetve a Minden Szentet szólítjuk meg.”[23]A pápa azzal vetekszik Isten dicsőségéért, hohy magára veszi a „szentatya” vagy a „Jézus földi helytartója” címeket.

A római egyház Isten dicsőségét a szentek tiszteletével is felhígítja.

„A halotakkal való közösség.  Jézus Krisztus egész misztikus testével való közösségének tudatában, az egyház a zarándokló tagjaiban, a keresztyén vallás legelső napjaitól kezdve, mindig nagy tisztelettel megemlékezett a halottakról… Imáink nemcsak segíteni tud rajtuk, hanem az értünk való közbenjárásuk ezzel hathatós lesz.”

Mit tegyünk a Reformáció evangéliumával?

Nem elég csak megünnepelni a Reformációt.  Engedelmeskedni kell és szeretni kell ugyanazt a Krisztust illetve azt az Evangéliumot amely a történelem során ébredéseket gerjesztett.

Felébredünk-e abból a posztmodern álomból, amely Rómával egyetért Krisztus evangéliumának elnyomásában?  Ugyanazt a versenyt futjuk-e meg mint a múltbeni hívők, akik Krisztusra mint erejükre és példájukra néztek?  Szeretni fogjuk-e a Krisztust akár a saját kárunkra, úgy, hogy ki is gúnyolnak érte?

„Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékezõ bûnt, kitartással fussuk meg az elõttünk levõ küzdõ tért.

Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezõjére Jézusra, a ki az elõtte levõ öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.  Gondoljátok meg azért, hogy õ ily ellene való támadást szenvedett el a bûnösöktõl, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván.”  


[1]Mt. 23:13 Ha máshogy nem jelezzük, minden igevers a King James Bibliafordításból származik.

[2] https://www.military-history.org/articles/thinkers-at-war-george-orwell.htm 2017 július 24.-én hozzáférve.

[3]A római egyház katekizmusa, Második kiadás (1994: Libreria Editrice Vaticana, Vatikán), 880-2. bek.

[4] Katekizmus, 2677. bek.

[5] http://www.catholicherald.co.uk/news/2017/01/19/pope-francis-martin-luther-wanted-to-renew-the-church-not-divide-her/ 2017 június 23.-án hozzáférve.

[6] http://www.vaticanstate.va/content/vaticanstate/en/servizi/ufficio-filatelico-e-numismatico/programma-emissioni1.html hozzáférve 2017 július 23.-án.  A szerző hangsúlyozza.

[7] Az angol fordítás, illetve a képernyő felvétel az eredetileg olasz nyelvű interjú Danilo Bogoni szerző által, “Novita Vaticane Targate 2017”, Arte del Francobollo, 2017 január, 8. o.  https://www.unificato.it/adf65-pdf-gennaio-2017/ cited on http://callmejorgebergoglio.blogspot.com/2017/01/vatican-to-issue-stamp-commemorating.html accessed on June 25, 2017.  A szerző hangsúlyozza.

[8]Több részlethez lásd az alábbi cikket amit Richard Bennett írt „A Reformáció Öt Bibliai Elve” címen, 2015 október 17.-én a Berean Beacon honlapon: https://bereanbeacon.org/new-blog/2015/10/17/five-biblical-principles-of-reformation

[9] Katekizmus, 82. bek.

[10]Ef. 2,1

[11]Róm. 3,24

[12]Ef. 2,8-9

[13]Katekizmus,  1129. bek.

[14]ApCsel. 16,31

[15]Róm. 10,17

[16]Katekizmus,  168. bek.

[17]Uo., 169. bek.

[18]Uo., 181.

[19]Ef. 1:3-4

[20]Róm. 5:8-9

[21]Katekizmus,  1992.

[22] William Webster, Saving Faith: How Does Rome Define It? (1997. Christian Resources, Battle Ground, WA), 42.

[23]Katekizmus,  2677.